Baricz Gergő mint Koppány
Ahogy nálunk mondják, „egyvégbe” hallgatta a családom, így gondolom, már a születésem óta hallgatom újra meg újra. Emlékszem olyan családi összejövetelekre, ahol bezsúfolódtunk a tévé elé, aztán videokazettáról néztük a felvételt, a sárga borítójú hanglemezre, és bár nem úgy tűnik, hogy idetartozna, de emlékszem egy János vitéz borítóra, amin, nagy megdöbbenésemre, a nővérem megmutatja István király, azaz Varga Miklós arcát.
Amikor 2005-ben… – Törőcsik Mari emlékére
Marika – mert arra kért, hogy így szólítsam – most elment a többiek után az égi panteonba. A gazdag életmű, a felejthetetlen alakítások örökkévalóvá teszik egy nemzet számára, a magyar filmművészet és színházi élet legnagyobbját gyászoljuk most mindannyian. Teljes élet és teljes életmű maradt utána, bár szerettük volna még látni a színpadon, ahogyan ő is ezt szerette volna. Mert ebben hitt, a munkában, a művészet jobbító erejében.
Most épp egy kedvenc gyerekkori olvasmányomat próbáljuk meg operára átfordítani – interjú Molnár Leventével
Én azt viszem magammal külföldre is, ami vagyok, amit tanultam – a tisztességemet, a tehetségemet, az egyenességemet, a büszkeségemet, amit azért érzek, mert a világ egyik leggazdagabb kultúrájú nemzetének vagyok tagja.
Hogy is van Tokajjal? – beszélgetés Zalán Tibor költővel
Felkavarta az irodalmi állóvizeket és gyorsan hírhedtté lett Zalán Tibor felszólalása az 50. Tokaji Írótábor egyik szakmai beszélgetése után, amelyben néhány rövid mondattal az irodalmi közélet jelenlegi állapotára hívta fel a figyelmet. Az Index különös műgonddal próbálta folytatni a történetet, azóta több interjúban és véleménycikkben gyűrűzött tovább a tokaji purparlé.