Világom ma már egyszerű:/ urbánus korcsok, mentett szukák/ és ivartalanított menthetetlenek:/ fölöttünk kel és nyugszik le a nap./ Kutyául vagyok./ Vannak aggasztó reggelek./ van úgy, hogy muszáj/ és felkelek/ és értékelek/ és leértékelek. Én, a kutyaszar topmenedzser,/ kvantitatíve el nem hanyagolható/ állati ürülékek buzgó gyűjtögetője/ találkozom reggelente a világgal,/ És megbékélünk mosolyogva./ Ahol mindketten otthont keresünk,/ meg egymást. A kutyámmal együtt ugatunk.